úgyis angolra kell mennem.

reggel suliba menet a fejemben maradt ez a szövegrészlet az egyik korai öröm számból-na, tessék, hallgassatok korai örömöt, szuperjó zene- és télleg úgy éreztem magam ma.
ijedten konstatáltam napközben, hogy megőrültem. kémia óra előtt tudatosodott bennem, h őrültnek kéne lennem. az úgyis "olyan dóris".
rájöttem, hogy ezt akkor alkalmazzák a viselt dolgaimra, ha vmi hülyeséget csinálok, amit más nem, így nehéz bekategorizálni, és akkor az "olyan dóris"

az előbb genya dolgot tettem, de ha már úgyis én vagyok itt a főnök, akkor jogomban áll. ha nem olvastátok, akkor lemaradtatok róla.
mindegy. azis biztos dóris volt.

báhá
kicsit meg vagyok zavarodva. (igen, mint kezdő buzi a gőzfürdőben-hohohohó)
áh, majd vmikor ezt én még itt kiegészítem, demost többre képtelen vagyok.
mindegy, még holnap 3óra, aztán ennyi erre a hétre. habár nemtom, mire fel várom a hétvégét. csakúgy, lehet aludni, azt csinálni, amit akarok. meg végre zsongi, juhú:)


"Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami."

mert ugyebár, amit sokat ismételnek, azt egy idő után elhiszik az emberek.
náci propaganda rulez, ezt kellett volna tanulnom ma, de a változatosság kedvéért hányingerem volt egész nap, és örültem, hogy éltem, nemhogy még törivel mérgezzem magam.

az előbb összevesztünk mátéval.
elég szemét esténk volt tegnap, tulajdonképpen mindketten önző dögök voltunk, kérdéses, h ő belátja-e.
én beláttam.
macska-egér játék az egész. nem csak mi. az összes kapcsolat. próbálgatjuk a határainkat, a másik határait; mi az, amit még elvisel, és mi az, amit már nem tehetek meg vele. szerintem máté is alapvetően olyan, mint én. nevelni akarja a másikat, változtatni akar a másikon, de ő maga nehezen változik, és nem veszi észre, ha ő a hunyó.
én is ilyen vagyok. addig játszom az érzéseivel, amíg hagyja, és sokszor azon túl is, hogy lássam, ezt megengedi-e?
mint egy rossz gyerek. de be kell valljam, élvezem. élvezem, hogy haragszik rám, és mégis megbocsát. élvezem, hogy kompromisszumra kényszerítem, amikor nekem is meg kéne húzni a határt.
szeretek túlmenni a határokon. mindig csak egy kicsivel, de túlmenni azon a határon, amit ő már nem bír. és kislányos vigyorral az arcomon csintalankodásnak beállítani az egészet. pedig próbálgatom a másikat. mint egy macska. hogy meddig bírja még, mikor fogja feladni. és amikor már készülne feladni, hagyom, hogy újra menekülhessen, és megbízzon bennem.
egyszer andrással azzal szórakoztam, h elszedtem a telefonját, ami ki volt kapcsolva, és szerettem volna bekapcsolni, de nem árulta el a pin-kódját. kétszer be is írtam a rossz kódot. a harmadikat is bepötyögtem, és mosolyogva a tudtára adtam, hogy ha nem árulja el, beírom a rossz kódot. persze nem hitte el, hogy kpes lennék rá..és én képes voltam. kishíján tönkretettem a telefonját.
akkor nagyon messzire mentem. és lelkifurdalásom is volt miatta rendesen.

a szerelem, és egyátalán az összes kapcsolat-baráti v párkapcsolat-mind az önzésen alapul. mindenki ki akarja sajátítani a másikat, hogy csak az övé legyen. és mekkora képmutatók vagyunk mindannyian!
mindenki csak mutogat, meg dobálózik azzal, hogy milyen önző a másik, hogy a saját önzését leplezze.
én is ezt teszem, máté is ezt teszi.

ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy milyen álszent kis ribanc tudok lenni...akiktől amúgy mereven elhatárolom magam.
hogy én sose tudnék ilyet tenni egy másik emberrel, pedig ezt teszem..csak az ugye más...
undorító, hogy miket tudunk megtenni.
néha komolyan hányok magamtól.
cold hard bitch

oké, oké, tudom, hogy koppintás, de ide jobb nem passzol, pedig 10perce ezen töröm a fejem.
ennyi.
tudom, mit tettél tavaly nyáron...meghogy idén mit fogsz:D
ezt a két kis videót tessék megnézni, mert hangulatosak, nyáriak, és szigetesek.
itt ni

áááárgh.

mikor délután gondolkodtam rajta, hogy ideje lenne ismét valami észt osztani itten, hamár foglalom a tárhelyet, akkor még határozott ötleteim voltak azt illetően, miről is akarok beszélni. Ilyenkor tökjó gondolatok jutnak eszembe, meg frappáns fordulatok meg ehhez hasonlók, de mire hazaértem már megint elfelejtettem.
háh.nemis.

egy gondolat mégis eszembe jutott. hazafele angolról a buszon a zenelejáccó készülékemen elindult az I'M your villain c, Franz Ferdinand szám...tisztára bepörögtem tőle:)
merthogy eszembe jutott, h ezt én szigeten hallottam élőben..áá, és elöntött az az érzés, de olyan nagyon intenzíven...mint amikor nagyon elbambulsz, és arra eszmélsz, h egy pillanatra télleg máshol jártál...
na, ez megvolt a szám hatására. teljesen ott éreztem magam a nagyszínpad előtt, ahogy belekezdenek a kedvenc akkordomba, én pedig felvisítok 5méterre a színpadtól, h úristen!ez az i'm your villain!!!
végig visítottam a számot...jaj, és olyan jó volt ezt átélni újra a buszon...

nemtudom, egyre többet kapom magam azon, h álmodozom...tegnap még Ubul is beleintegetett az arcomba, h jó lenne, ha az órára figyelnék.
ma pl megint a nyári szerelmek egyikébe bambultam bele, ahogy fel-le sétálgatok egy másik város apró utcáiban valakivel, aki rémesen kell nekem.
persze nem kaptam meg, az túl egyszerű lett volna.
ilyenek a nyári szerelmek.
de a mai magyarórán, talán a radiátor közelsége miatt megint ott jártam a titkos utcában, a hangos koncerttől nem messze, a nyári melegben semmit-evés után egy doboz sörtől megszédülve...és ostobaságokat fecsegve.
és milyen jó volt, istenem...!

egyre jobban kezdek belefáradni az iskolába. abba, hogy akárhogy akarom, nem tudom beosztani az időmet. abba, hogy akárhogy akarok, nem tudok teljesíteni, talán mert rohadt lusta vagyok...
legalább újra rátaláltam csomó elveszettnek hitt barátságra az osztályon belül..legalábbis én úgy érzem, újra rátaláltam.

nagyon hiányzik egy kis szünet, amikor nem nyaggatnak az érettségivel, nem piszkálnak a nyelvvizsgával, nem idegesítenek a továbbtanulással...meg énis megfeledkezem róluk.
csak ilyen nincs. ebben a rohadt istállóban belénkverték a versenyzést, és itt soha, senki,. semmien körülmények között nem tudja elfelejteni, hogy gürizni kell, ha akarsz valamit.

azt hiszem a nosztalgia túlzott  mértékben káros. és én egyre inkább azon kapom magam, hogy a tavaly nyári emlékeimben élek. nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe valamelyik mozzanata. és szörnyű belegondolni, hogy még mennyi minden szarságon túl kell esni ahhoz, hogy idén is átadjam magam ennek az érzésnek.
de ez már nem lesz ugyanolyan, olyan nyaram soha nem lesz több.

ui:zenei ajánlóm, nem egészen "up-to-date", ezért aztán mindig elhatározom, h írok a bejegyzés végére valami zeneajánlót, de végül mindig elfelejtem.
mostem fogok ilyet írni, mert most nagyon sok számra rá vagyok állva, de ha találok valami ismét kiugróan szívhezszólót, felírom.csak most figyelmeztetem magam, h ne felejtsem el:)


ezt a képet pedig még kommentálni fogom, mert története van, csak most hirtelen ez volt a legnyáribb-siófoki képem.

mindjárt beszúrom ide a világ-szerintem-egyik legszívbemarkolóbb dalát.
merthogy ez a robigyerek bizony tud írni. aki nem érti, az menjen a francba, igenis azt írja le, amit érzek.pont úgy, ahogy gondolom...
áá, kár, h elszaladt velük a ló, és hatalmas arcuk lett.
ez egy másik tészta, ha őket halgatom, igyexem kizárni az agyamból a sok sikítozó szerencsétlen kislány fejét+hangját...
jajjj..

mostmár hetek óta eszméletlen szentimentális hangulatban vagyok.
rémesen.
előjött belőlem a kis tragika.

komolyan, nemtudom, nektek volt-e már olyan-most leginkább a nőneműekre gondolok- hogy annyira elszemtelenedtek bennetek a hormonok, hogy egy álló napon keresztül a legapróbb megható dolgon is könnyes lett a szemetek.
na, nekem ez szombaton megvolt.
bőgtem, ha akartam, ha nem.
najó, bőgni azért nem, de télleg folyton rámjött.
szánalmas.

és hetek óta ugyanaz van mindennap. kicsit már unom.
reggel felkelek, tökjo napom van-mondjuk mosmár azsincs miután már 4.napja van megint hányingerem, óriási-, szóval reggel jókedvűn felkelek, szeretem a világot, és ahogy telnek az órák, és ahogy eltelik a délután itthon már olyan szinten szar kedvem lesz, hogy az művészet.
ezért többnyire esténként nagyokat agyalva fekszem le.

tökjól elmesélem a történetet a 906os srácról, és nem teszem, amit mond.
mert most is valami jelre várok, de csak nem jön. vagy pedig folyamatosan jön, csak vak vagyok hozzá..vagy nem akarom észrevenni, hogy amit akkor mondott, igaz a mostra is.
csakhát rettenetesen félek.
a francba, félek én mindentől.

"ez az élet szerinte annyira egyszerű, hogy már fáj.."
"mégis..érdekes..láthatnám énis?"

bassza meg, nem látom.

najó, üres, mert mosmár káros vagyok a környzetemre is.

Üres 

üresen állok mindennek háttal
veled álmodni könnyebb 
mint egyedül ébren
vagy valaki mással
megfejtesz mindenkit 
jófej vagy mégsem vagy jól

tátongó ember
veled álmodni könnyebb 
mint egyedül ébren
vagy valaki mással
jobb lesz
ma álmodban jöttem a hitedben hinni
és soha semmit nem képzeltem 
mindig is tudtam
hogy mikor miből mennyi
de egy mosolyba bújva még most is
az arcodra fagynék

veled álmodni könnyebb 
mint egyedül ébren
vagy valaki mással jobb lesz

ha igazán élnél
én a válladról nézném végig 
ahogy élek
valaki mással
egyedül ébren
mindennek háttal semmit se szól
vele álmodni könnyebb 
mint egyedül ébren
mindennek háttal
igen a fonákon lenni mindig
mindennek háttal

tök fura, hogy magyar a nyelv..vagyishát jó, csak folyton keresem az "add" meg a többi hasonló fincsi szót.
namindegy.
mellesleg így magyar változatban nemtok kommenteket írni többiek blogjához-pedig istenbizony próbáltam, csak kegyetlen béna vagyok-szóval hálásan köszönném, ha valaki megírná.
dánkesőn.

ma tökjo volt hazajönni.
ment a fejemben a zene, közben igazi, hamisíthatatlan téli naplementét csodáltam. annyira jó, ezért megéri a lenin lakótelepen lakni, mert sehol a városban nem látja úgy senki a naplementét, ahogy mi. pont a házunk és a tó mögött.
ma különösen szépek voltak a színei. ilyenkor akaratlanul is rámjön a szentimentális hangulat, és akkor csak megy a zene, és abban keresem a válaszokat a kérdéseimre. és olyankor csak hallgatok.

igen, csodák csak nagyon ritkán vannak az életben.
nekem egyszer már volt benne részem. ez aza sztori, amit még júliusban kezdtem el azthiszem, és akkor azt mondam, nem mesélhetem el, mert túl sok tényezőt kéne magyarázni.
most megpróbálom.

szóval azt a tipikus amerikai filmes jelenetet kell elképzelni, amikor a főhős éppen nagy lelki válságban van, és jön az ismeretlen csodatevő, aki elkezd vele beszélgetni valamiről, és akkor a főhős rájön arra, hogy mit is kell tennie.
velem ez megtörtént.
aznap este, amikor felmentem pestre bulizni kelbiékhez.akkor találkoztam mátéval.akkor hívták ki kelbiékhez a rendőröket, és ezért mentünk át albiba.akkor néztem végig, ahogy az exem az exével(de nem velem) smárol.
azon kiakadtam.
akkor mentem át hajnali 4kor flórához a város másik végébe.egyedül, az éjszakai buszion.
kicsit féltem, de aztán leült mellém valami hapsi.
és itt jön az amerikai szál.
a pasi leült mellém, és kért egy rágót, amihez hozzá tette, h neki bizony már csak ennyi kellett a tökéletes estéhez.
(sorszerű->rágó...mindig van nálam+függő vagyok...izé, mostis rágózom...este 10van..nc)
és megkérdeztem, hogy hogy lehet az, h vkinek egy rágó kell a tökéletes naphoz?
(akkoribban még depressziós voltam, főleg az esti események hatására)
és akkor azt mondta, 10v múlva megértem.
és aztán mesélt. az életéről, hogy hogyan ment át egy másik céghez, pedig jó volt az előző, éshogy ki kell menni külföldre, amint van lehetőség...vagyis elmagyarázta, hogy meg kell ragadni a lehetőségeket, és nem szabad félni a változásoktól. hogy nem kell annyit agyalni, hogy minden sorsszerű, és hallgatni kell a megérzéseinkre.
akkor ott el sem hittem, hogy ien létezik.pont azt mondta, amit nekem hallanom kellett aznap este.
és akkor változott minden.
flórával végigbeszélgettük a hajnalt, és én megfogadtam, h új életet kezdek.elcsépelt, de nincs rá jobb szó.
és újrakezdtem.
elfelejtettem a "szerelmemet", nem agyaltam rajta tovább, nem féltem tovább lépni, és megragadni a lehetőségeket.

hát most itt vagyok.
nagyon sokszor eszembe jut ez a srác. soha többet nem láttam, tovább utazott a rejtélyes 906oson. még integetett is. kedvesen, mosolyogva, mint aki tisztában volt vele, hogy megváltoztatta valaki életét.

és most választ várok, arra várok, hogy újra felbukkanjon, és mellém üljön a 906oson, vagy akármelyik buszon, és elmondja, mit is kell tennem.
mit válasszak, és hogyan tovább, éshogy ugye a jövőmmel nincs semmi baj, vagy ha van, akkor ugye túljutok rajta-persze az ő segítségével.
még a nevére sem emlékszem.