egyre kevésbé szeretek vezetni.
olyan, mintha egy görbetükröt tartanának elém, és heti szinten szembesülnöm kéne a saját bizonytalanságommal, és határozatlanságommal.
kurvára megerőltető heti kétszer másfél órán keresztül önbizalmat sugározni, pláne, hogy érzem, hogy nem megy.
nem csoda, hogy két hete összesírom a 24 villamosokat.
asszem erre mondják, hogy életképtelen.

amúgy az hogy van, hogy 3hónapja keresek munkát, mert hülye voltam, és féltem visszamenni a moziba, mire ma reggel rájöttem, hogy soha nem találok jobbat, és rászántam magam, és visszamentem, és visszakértem magam.... majd erre rá 10percre felhívnak telefonon, hogy van-e kedved nálunk dolgozni.

magányos harcom a budapesti közlekedési vállalat ellen ismét falnak ütközött, amikor egy év alatt másodjára - már megint - meg lettem büntetve.
már megint egy nő szúrt ki, és már megint éppen csak egy megállót utaztam volna.
picsába.

itt van dalszöveggel, mostmár tegnap óta bőgök rajta. éjjel álomba zokogtam magam konkrétan, annyira eltalált.

csak háromszor bőgtem el magam rajta.