vagy néni. vagy nem is gyógyít meg, és akkor tökmindegy férfi-e vagy nő.
nekem volt szerencsém kifogni fehérvár legszörnyűbb fogszabályzós dokiját, eszméletlen rossz orvos szerintem.

szép történet ez, és mivel a sírás kerülget-újra, mert az előbb már megvolt-, gondoltam megosztom veletek.
kezdjük a legelején.
miatta kellett kihúzatni a felső 6osaimat, mely több orvos szerint is teljesen kontraindikált volt. azt már hozzá se teszem, hogy a második 6osomnál volt a kellemes malőr, amikoris 3gyökrből 2beletörött az ínyembe, majd mire a doki(a jó doktorbácsim) kibányászta, átszakadt a szinuszom, ami kvázi az arcüreget és a szájüreget elválasztó "fal".ez azt jelentette, hogy mikor a bácsi befogta az orromat, hogy fújjak, a fogam helyén jött ki a levegő. így történt, hogy egy félórás procedúra helyett 2és fél óra múlva távoztam a rendelőből 8öltéssel és 4adag "ultra"nevű fájdalomcsillapítóval a véráramomban.
mondhatom, roppantul örültem, mikor bejelentette, hogy az alsó fogsoromból is ki kéne tépni a 6osokat. mikor elmentem ezért a dokibácsihoz, ő kijeltette, hogy nem látja indokoltnak, és már fent is bajok voltak vele, lent csak rosszabb lesz, és ha annyira ki akarja húzni a nő, akkor csinálja meg maga, mert a bácsim nem vállalta. először csak hőbörgött, aztán már az injekcióval közelített felém, amikor úgy döntött, ő felhívja a doktornénimet, mert szerinte ez hülyeség.
a nő meg csak kötötte az ebet a karóhoz, és nem volt hajlandó más megoldást találni, a dokim meg úgy döntött nem csinál hülyeséget. így elküldött szoboszlai dokibácsihoz felülvizsgálatra, meg egy pesti főorvoshoz szintén felülvizsgálatra.
mindkettő szerint nagy bajok voltak a számban.
innen folyt mert mehetek avonos talira.
basszameg.

már napok óta tervezem, hogy írok valamicskét, aztán minden nap el is halasztottam ugyanazzal a lendülettel.
de most itt a röpke alakalom.

tegnap szuperjó idő volt, megint szoknyában toltam, egész kezdem megszeretni, pedig régen nagyon utáltam. olyankor unicumnak számított, ha szoknyában is megjelentem valahol, világ életemben naciban meg tornacsukában-vagy legalábbis edzőcipőben(megboldogult 90es évek) toltam. úgy a jó.
pont a múltkor néztem végig egy csomó régi képet, általános iskolás koromból, és mondhatom, nagyot változott az ízlésem, vagy hogyis mondjam.
akkoriban nem igazán törődtem azzal, h nézek ki, pedig mint minden igazi tizenegy-kétéves lány, énis folyton szerelmes voltam. régi naplókat visszaolvasva, nem is kicsit. megszállottan szerelmes voltam. mindig.
volt gyűjteményem is, komolyan, gyűjtöttem minden lehetséges relikviát a kiszemeltről, hú, nagon oda meg vissza voltam akkoriban.
csakhát minden voltam akkoriban, csak nem szép meg kislányos...és emellett a legjobb barátnőm természetesen a legszebb lány volt az évfolyamon, minden srác belé volt szerelmes...azok is, akikbe én szerelmes voltam. De ez olyankor valahogy nem tudja zavarni az embert. Mámint én így is halálosan szerelmes voltam, annak ellenére, hogy tisztában voltam mindezzel.
valahol a neten találtam is a múltkor valami tökjó pszichológiai-biológiai elemzést a lányok fejlődéséről, egészen kicsi gyerekkortól felnőttkorig, és tök érdekes volt úgy olvasni, hogy még nem értem a folyamat végére, mégis minden, amit olvastam beazonosíthatóan végbe is ment.
jól elkanyarodtam a szoknyától..

szóval a tegnapi nap.
csajokkal kitaláltuk, h műsor utáni koszorúzás helyett mi ellépünk marximba felhajtani valamit duplamagyar előtt.
naez olyan jól sikerült-nekem legalábbis, hogy egész magyarórán, azthittem, meghalok:) majd megsültem, annyira melegem volt végig...mint nyáron, egy zsebkendőt vizeztem folyon, és azzal borogattam magam..elég száni..de attól még vicces volt.
erre rákontárzott az is, hogy tökjól elmosolyogtam nagy melegemben, elbújva az utolsó padban, erre viszont áné felfigyelt, és megkérdezte tőlem, hogy min mosolygok ilyen sejtelmesen..úgy mosolygok, mintha tudnék valamit, amit ő nem...
ezen annyira elkezdtem röhögni, meg persze a többiek is, hogy teljesen belevörösödtem, amitől még melegebbem lett, és eccerűen úgy éreztem, elpárolgok.
de aztán a nyüves másfél óra is csakhamar eltelt, és én abban a tudatban bandukoltam haza, hogy szünet van..4nap szünet, végre...
épp ezért aljas, és undorító módon ellógtam az angolórát-amúgysem értem volna oda, és ezzel még szebbé tettem a délutánomat..mert csak döglöttem itthon, és igazándiból fogalmam sincs, hogy telt el a délutánom, teljesen elfelejtettem mára:/ aludtam volna?fogalmam sincs.
mindenesetre eljött az este, a várva-várt-majdnem kimaradt hiperkarma koncert, ami végülis összejött, és marhajól éreztem magam. mondjuk dohányzást kicsit túlzásba vittem, ennek meg is lett a böjtje reggelre, mert úgy krákogtam, mint a nagyanyám, aki legalább 40éve dohányzik..mondjuk már egy éve tiszta:)dejól hangzik ez egy nagyi esetében:DD

szóval parti megvolt, bár volt 1-2 magányosabb pillanatom, de igazándiból az el is kél egy efajta koncerten.
üres alól tüntetőleg kivonultam levegőzni, úgyis olyan átkozott meleg volt odabenn, hogy téglát lehetett volna köpni.
találkoztam régi ismerőssel, a fotós sráccal, akinek a nevére még mindig nem emléxem:/
szerintem ősem az enyémre, mert megigérte, h felvesz iwiwen.
üres+lidocain alatt tökjót beszélgettünk-illtve inkább ő beszélt-ritka az ilyen ember-szóval nem unatkoztam.
kifejezetten sajnálatos lett volna, ha kihagyom.

ma fél11kor arra keltem, hogy úristen, megint elkésem, de aztán ráeszméltem arra a csodáltos tényre, mely szerint ma nemzeti ünnepünk van, és különben is 4nap szünet...ezután pedig még fél órát olyan jól elhenteregtem az ágyban, hogy úgy döntöttem a mai napomat feláldozom kedvenc elfoglaltásgaimnak oltárán...aludtam, lustálkodtam, ettem, olvastam..király:D
miután kiolvastam a rég óta erre váró könyvet, elkezdtem itthon kutakodni, mi van itthon, és ráleltem arra a könyvre, amit kb 13évesen kértem anyutól, és el is kezdtem, csak azóta se fejeztem be, ez meg most jutott eszembe:)úgyhogy szent péter esernyője van terítéken, minnyá be is fejezem.


eddig amúgy egész jó az idei március 15-e. eddig még nem adtak hírt nagyobb zavargásokról, ami azért nyugtató, mert 23-án ilyenkor már javában tankelkötések meg utcai harcok voltak, úgyhogy nagyon örülnék neki, ha nem történne ma este már semmi. namost 3kopogás.
meg aztán azért is fura, mert évek óta kegyetlen hideg van március15én, ami idén egyátalán nem volt jellemző.sőt.
meg azért is fura, mert évek óta pesten vagyok március 15-én, általában flórával.
csak flóra most drezdában sightseeingel, nekemmeg vhogy nem volt affinitásom árpádsávos lobogókat nézegetni.
így itthon maradtam, és a tvből követtem nyomon a megemlékezéseket...vagyis inkább azoknak az első 10percét, amíg még magáról az ünnepről beszéltek, utána mindegyiknél jött az ellenzék pocskondiázása, arra már nem voltam kíváncsi, köszönöm szépen.
és még abból az alaklomból is furcsa, hogy tavaly ezen a napom határoztam el pestről hazafele, hogy a sarkamra állok, összeszedem magam, és véget vetek az önsajnálatnak. és úgy is lett.
(bocsi, hogy ezt sokszor elmondom, de én erre télleg rohadt büszke vagyok)

namosmeg itt vagyok, várok valakire, aki csak nem érkezik meg:/

meg ahogy látom, elkiabáltam a zavargás-dolgot, nézzetek híradót.isteni.
boldog március 15-ét.
áááhh

emberek!!!
ha valaki tudna nekem segíteni, hogy hogyan lehet elrendezni ezeket a különböző rublikákat-blog, zene, képek, barátok, etc.-azon kívül, h testreszabásban az elrendezés gomb, az szóljon!!!
merthogy pl a barátok dobozt szeretném vhova fölülre pakolni, és nekem egy istennek sem teszi oda:/
lécci segítsetek!

költői kérdés: az bűnnek számít, ha valaki szereti a depeche mode zenéjét?
nekeme megvan a playing the angel tőlük, és baromira nem olyan nyálas, mint a 80as években, mikor szintipop-new wave virágkorukat élték...jót tett nekik a pihi, és a playing the angel marhajó lett.mostanában vetítik a zenei csatornák a suffer well c számukat, és sztem tökjó a klipje.
ajánlom figyelmetekbe ánblokk.

jaés még egy utolsó zenei ajánlás:
30Y KLIPPREMIER A VIVÁN SZERDÁN 14:50TŐL-ha jól emléxem:)
és az új klip- a DADOG- már az új lemezről van, ami 2héten belül elvileg kapható:)szuper, megint lehet letölteni:))


naszóval bele is kezdek a röpke mondanivalómba.

először is bocsánat a legutóbbi kirohanásomért, sajnos ez néha rámjön, és akkor megy az önsajnálat. nagyon köszi, amiket írtatok, sajnos ez az érzés annyira bonyolult, hogy sose fog belőlem kiveszni, csak megpróbálom kihányni magamból időről-időre.

az, hogy nem megyek egyetemre, az viszont nagyon megragadt az agyamban, simán el tudom képzelni. sőt, egyre jobban szeretném is.
már írtam is üzenetet amerikába, arra várok, hogy válaszoljanak. ott mondjuk még csak a nyári 2-3hetemet ecsetelem...az még alakulhat.
hihetetlen, hogy ez a gondolat annyira befészkelte magát a fejembe, hogy csak erre tudok gondolni.
A-M-E-R-I-K-A
(.."álmaimban amerika nem mondhat nemet..")
menni akarok.
csak a rohadt földi dolgok idekötnek. érettségi, tanulás, nyelvvizsga, minden szar.
utálom őket.
utazni akarok, világot látni.
nyári utamhoz- a hátizsákkal beutazni fél európár-projekt- még keresek önkénteseket, nálam lehet jelentkezni:)
hospitalyitivel, vagy azzal a másik nagyon hasonló programmal mennénk ki.
infó nálam, tövábbra is.

tele vagyok tervekkel.
1:the biggest-amerika(L)
2:mikor leveszik a foxabit, befestetem a hajamat szőkére.igen, szőkére.
3:érettségi szünetben beszerzni egy cicát.végre.
4:találni albit sok haverral pesten.oda kell a cica:D
5:érettségi után next piercing a számba:)
6:nyáron végig utazgatni a ballagási pénzből.
7:rengeteget zsonglőrködni->tabán minden szerdán
8:sapka gyerektábor
9:balcsikörút sapkával
10:uccazenefeszt
11:SZIGET(L)
12:prágai csere
13:az isti-féle cucc beindítása 1000rel, bár erről majd holnap kapok bővebb infot
14:művészetek völgye, végre
15:zsonglőrtalálkozó fehérváron

hirtelen ennyi jutott eszembe, ami konkrét terv.
30tanítási nap van még addig..az rengeteg. túl sok.
majd 10nap múlva, amikor már csak 20nap lesz az érettségiig, már biztos nem ezt fogom mondani...vagy 20nap múlva, amikor már csak 10nap lesz az érettségiig...
addig még van 1 fringe.
arra össze kéne kapnunk magunkat kurvasürgősen.

jaj, imádom a tavaszt.

jaés Isten áldja noémit és fodor ákost:DD

mert megjött a tavasz, szép és jó.csak geciszar kedvem van.
megint rámjött a szarvagyok mentalitás, és akkor a jóisten nem vakarász ki belőle.

szörnyű, ahogy néha visszaköszön a depresszió, nagyon-nagyon nem kívánom senkinek azt,h havi rendszerességgel arra a pontra jusson, h nem jó semmire, és nem kell senkinek.
én most megint itt tartok.
hogy nincs egy nyavalyás biztos pont sem az életemben.
és hogy akiket barátomnak hiszek, remélek, gondolok, azok csupán rokonszenveznek velem.
néhány napja ofő behozott osztályfőnökire vmi lapot, névsorral, és mkiről min 2pozitív dolgot kellett írni.csakphy én olyan ember vagyok, aki szeret elhitetni magával dolgokat, és nem akar megbizonyosodni az eredményeiről, vagy éppen ilymódon nem fogadja el azt, ami ő maga..ezért nem tudom pl h milyen a bizonyítványom, és ezért nem tudom még mindig annak a 2évvel ezelőtti matekdogának a jegyét, mert jobbnak érzem a bizonytalanságot, hogy talán jobban sikerült, mint, ahogy reméltem.
talán ezért nem tudok stresszhelyzetben produkálni, mert félek attól, hogy egy eredményt, egy mások által hitelesített véleményt kell megtudnom magamról..csak sajnos ilyen alapon az egész életem egy hatalmas stresszhelyzet.
és én életképtelen vagyok benne.

szóval ez a lap a névsorral mge a pozitív tulajdonságokkal..én kreatív voltam, és bár sok helyen szerepelt a kedves, a vicces, az aranyos, meg a jófej jelző, akiket jobban kedvelek, azért ennél bővebben jellemeztem.
viszont nagyon félek attól, h nálam a 2döntő tulajdonság nem lesz más, mint a kedves, meg az aranyos.
és nem akarok ilyen lenni.egyszerű semmiség, akit mki szeret valamennyire, de igazán senki sem ismer el, és igazán senki sem tartja a barátjának. vagy igazán seki sem tartja őt semmire.
a "felesleges" érzésénél nincs rosszabb a világon. és én megint feleslegesnek érzem magam..jó 1 év után.

ma arra az elhatározásra jutottam, hogy nem akarok egyetemre menni. mert nem élném túl a szégyent, ha nem vennének fel. és különben is.
mindig is attól féltem, hogy szeretnék vmit, mondjuk a bme-t, mert 2éve kitaláltam.de mivan, ha én nem oda való vagyok?ha én ehhez kevés vagyok?
márpedig a mai nap után egyértelműen úgy érzem, kevés vagyok egy egyetemhez.
ki akarok menni amerikába. időt nyerni. hogy visszanyerjem az elvesztegetett 4-5évet. amit tanulással, és nem hájnövesztéssel kellett volna töltenem.
elkéstem.
pont ennyi évvel vagyok lemaradva a barátaim mellett.
ha kimehetnék amerikába, talán össze tudnám szedni magam, meg tudnám teremteni végre a hőn áhított egzisztenciát, amivel már olyan sokan rendelkeznek a környezetemben.
kevésnek érzem magam. felületes tudással rendelkezem, ami még 5-6évvel ezelőtt pontosan elég volt, hogy a lakótelepi gettószkúlban példás tanuló legyek, de ahhoz már édeskevés, hogy a barátaim között megálljam a helyem.
nem vagyok elég jó hozzájuk.
ha belegondolok..a telekibe se akartam felvételizni...mert már akkor úgy gondoltam, hogy kevés vagyok én ide..az előkészítőre is 1hét késéssel íratkoztam be, és a felvételire is csak azért jelentkeztem, mert anyuék azt mondták, hogy csak akkor mehetek el ákos koncertre, ha jelentkezem...és aztán az első levelemben azt írták, h nem vettek fel. nem tudom leírni azt a csalódottságot, amit éreztem...és ugyanezzel a csalódottsággal van dolgom nap mint nap. hogy nem vagyok elég jó.
pedig nekem már icipici korom óta azt szajkózzák, h többre vagyok képes, és sokkal okosabb vagyok..
de rá kell jönnöm, hogy én bizony nem vagyok az. és ez szörnyű érzés egy olyan embernek, aki egészen kicsi kora óta szentül hiszi, hogy dolga van ezen a világon, és van értelme annak, hogy létezik..
és egyszerűen úgy érzem, hogy ezt a feladatot én 6évvel ezelőtt elrontottam. eddig ki lehetett magyarázni, mindig volt magyarázat, de most már elfogytak.

és minderre csak egy megoldást látok: lelépni innen, elmenni messzire, amerikába, a lehetőségek hazájába, vmi viskóban éldegélni fél évig, évig...aztán, amikor már megőrülök a honvágytól, hazajönni, és teljesen újrakezdeni mindent.
azzal a mérhetetlen tapasztalattal, amit az egy éves száműzetés adott.
hogy gyakorlatba helyezzem, amit már egy ideje sejtek: csak magamra számíthatok..

ez azon kívül, hogy -ha jól emléxem- anglia gazdasági politikáját jellemezte (gyk:splendid idolation=fényes elszigeteltség), azon kívül yonderboi egyik lemezének a címe. hát igen.
nem árt, ha ezt jól megtanuljátok, mert lehet vele villogni. én például sokszor elsütöttem törin-szerencsére jó helyen nyögtem be, h splendid isolation!, majd erre a tanár úr megkérdezte tőlem, h na vajon melyik együttes száma ez. én persze rögtön mondtam, h "hátde ezt én tudom...meg mondjuk egy yonderboi lemez címe is:/ "
dehát nemmindegy honnan tudja a szót az ember?

amőgy onnan jutott eszembe ez a cím-imádok frappáns címeket adni ezen kedves bejegyzéseknek-, szóval onnan, h megint kezd megszűnni a kapcsolatom a külvilággal. lassan 3napja nem beszéltem úgy igazán senkivel se telefonon, se suliban, se msnen.
tökrossz:(

gyors váltás.
megvolt az első tavaszi nap. az első igazán tavaszi, amikor a hideg szellők közt már a nyár illata bújik meg, és amikor kabátot a kézben cipelve az osztálytársaiddal mászkálsz a városban. amikor először megfordul a fejedben, h "hm. enni kéne egy kis fagyit."
nna, természetesen nekem pont mostanra kellett összeszednem vmi isteni torokgyíkot, vagy bolognai náthát, a fene se tudja, mindenesetre taknyom-nyálam egybe folyik, ahogy mondnai szokás.

namost azvan, hogy zsófinak magyarázok bioszt.
teljesen belemerültem a mitózis és a meiózis közti különbségek ecsetelésébe, úh majd innen folyt.