alpári leszek.
kibaszott szar volt a mai napom, kegyetlenül el volt cseszve az elejétől a végéig, magamat is hibáztathatnám érte, de nem érzem, hogy akkora nagy bűnt követtem volna el.
ez nem jelenti, hogy másokat viszont hibáztatok. szerintem a körülmények áldozatai lettünk.
az már más, hogy a lelkiállapotomat a sapkának köszönhetem.

gecire elegem van mindenből, mindenkiből.
és még tanulni sem tudtam.
és még rendesen kiborulni sem volt időm.
kéne egy péklapát fejbebaszni néha embereket. a primitív bunkókat különösen, de az egy másik tészta.

nem veszem észre, hogy változnék, de az meg nem lehet, hogy mindenki körülöttem megváltozott, én meg állandó lennék.
mindenki hülye, csak én vagyok helikopter.
de komolyan. ha úgy érzem, mindenki megváltozott körülöttem, az valószínűleg azt jelenti, hogy én változtam meg, pedig ezt egyátalán nem érzem. az értékrendem, a hozzáállásom, az elveim, minden maradt a régiben, miért is változtam volna?

mondjátok már el, légyszi.
miben vagyok más, mint egy éve?

hajnali fél 5 van, egészen pontosan.
nem tudok aludni. szerelmes vagyok, és nagyon rosszkedvű.
hogy a kettő miért jár mindig együtt, azt nem tudom, igazából nem is értem.
még ezt most muszáj.


Visszavarázsoltattunk.
Nem ment egykönnyen.
A megbántott Metaforák szörnyű haragra
gerjedtek, ráébredvén, hogy csak játék,
ha nem is ártatlan, mihez hatalmuk felidézték.
Nem akaródzott visszatérniük képzetes zugukba,
enyészni testtelenné.

nagyon hiányzol.
most nagyon, máskor kevésbé.


amikor találkozik a tekintetünk, amit kamaszosan azonnal elkapunk, olyankor mintha megállna az idő.ezt te is érzed?
érzed a gyomrodban azt a félelmetes érzést?
tudom, hogy csak 1-2másodperc az egész, de olyan élesen ivódik az agyamba az összes ilyen alkalom, mintha egy kedvenc jelenet lenne valami filmből, amit bármikor bárhol (előszeretettel) felidézek. mondjuk naponta.
elsőszámú rajongója vagyok a saját filmünknek.
csak el kéne dönteni végre, hogy mit is alkotunk tulajdonképpen.
vígjátékot-utólag jót röhögnénk rajta, akciófilmet - a trükkös "nemisrádnézek ám" akciók, romantikusat -nyálas újra egymásratalálósat, drámát, targikomédiát, dokumentumfilmet, high school musicalt, vagy mit.
nagy színész vagy, meg kell hagyni.

szóval a tekinteted. ahogy ma rámnéztél. azthittem, kiesik a gyomrom a számon keresztül, de végül csak hosszú percekig tartó, mélységes önfegyelmet igénylő füligérő vigyor-elfojtás lett a vége, több-kevesebb sikerrel.
a pillangókat megtartottam magamnak, azért is vagyok most ijen rosszkedvű, mert megfeküdték a gyomromat.
ha a szerelem pillangóhányás, bulémiás akarok lenni.

mit gondolsz, van esélyünk?
mi lenne, ha végre magadra ismernél?
és ha magadra ismertél, csinálnál is valamit?
majd viszek popcornt a moziból, és minden este megnézünk egy epizódot magunkból. privát barátok közt.

le kéne végre feküdnöm. napok óta - megint (még mindig?) - veled álmodom, ezek után úgyis találkozunk alfában.
veled álmodni könnyebb, mint egyedül ébren, vagy valaki mással.

"Egyedül őgyelgek
-foglya egy állapotnak,
amit magánynak túlzás,
függetlenségnek öncsalás nevezni-"


Flóra 2hete kb a kezembe nyomott egy petri-kötetet, hogy olvasgassam-olvasgatom is.
nagyon teccik, egyébként, órákon elég király verseskötettel nyomulni.

"s mert hűtlen, izgága, azt hiszi, a lázmérőben ő a higany."

ez a sor is megmaradt, elégjó.


gondolkodom, történt-e velem valami izgis mostanában, de sajnos nem.
pasifronton minden maradt a régiben, lásd idézet.
nem véletlenül fogott meg.

lassan vége a félévnek, el lehet tenni a kiskabátokat, közeleg a nyár.
azt hittem télen, hogy majd a tavasz biztos tartogat vmi meglepit, hát nemigazán.
apropo.
fringen a 3.legjobb performance lettünk, és az 58. helyezett összetettben, márha van ilyen.
tök büszke vagyok magunkra, nagyon örültünk neki.
meg, hogy sokan eljöttek, persze sokan nem tudtak/akartak, nagy bánatomra.
videó nálam, ha valakit érdekel.

vegyésznapok is megvolt, jó volt, elég is volt, annyi bunkó ember jön be ilyenkor, hogy még.
minden este volt verekedés, meg lépten-nyomon stírölő pasztok-a jobbik eset, persze, a rosszabik a tapizós köcsög-ááh, ezek nem vegyészek.
nem győztem menekülni a buliból, sok embert ott is hagytam a buli közepén, pedig eligérkeztem táncolni. ezúton is bocs, kicsit kiborultam.(ki voltam borulva-van olyan?)
a negyedik emelet végén nyugodtam le, normális emberekkel tudtam beszélgetni legalább, ennyi.

nem sikerült ez a bejegyzés sem, odaseneki.