Kedves Angolos táboros tanárok!

 

A lenti levél sajnos ismét rávilágított arra, hogy többszöri kérésünk ellenére sem beszéltetek angolul az angolos csoporttal a júli 20-24-i héten.

Beszéltünk arról, hogy több gyermek nem tud angolul, de ennek ellenére kértük, hogy angolul kommunikáljatok velük.

Tudom, hogy ez nem egyszerű nem anyanyelvű gyerekek esetében, de a szülők erre fizették be a gyereket, azaz ezt várják a pénzükért.

Amennyiben 1-1 gyermek nyelvtudásával, értésével problémátok van, azt jelezni kellett volna a szülő felé, hiszen mi beiratkozáskor elmondtuk, hogy miért angolos az angol csoport.

 

A lenti szülőnek 12.000 Ft-ot kell visszafizetnünk a tábor árából, melynek az 50%-át úgy gondolom, hogy nektek kellene állni.

 

Várom visszajelzéseteket, hogy ti hogyan látjátok a helyzetet!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tisztelt Játékmester!

 

 

2009 julius20-24-ig angol nyelvü táborba fizettem 2 12 éves unokámat.

 

Sajnos a tábor nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket,mert az angol nyelv gykorlásáraszinte alig volt lehetőség,pedig a befizetett felár azt garantálta..

A fenti okok miatt szeretném visszaigényelni a felárat,mert  az Önök plusz vállalása nem teljesült.

 

A jelentkezési lapunk XA jelü a gyermekek neve ... és ...  .

 

Kérem a válasz az általam küldött e mail cimre küldeni.

hát nem gyönyörű, hogy ezt egy olyan gyerek nagymamája kéri, aki nem volt hajlandó angolul meg se mukkanni, és nem is beszélt angolul, és többek közt miatta kellett magyarul beszélnünk? a másiknak meg külön minden előadást lefordítottunk angolra, és hozzá következetesen angolul beszéltünk az esetek 90%ban, mert ő legalább értette és kérte?

és nem gyönyörű, hogy mivel én beszéltem a három tanár közül a leggyengébben angolul (az egyikük sztem kinn élt valamikor, a másikuk meg angol szakos, meg nyelviskolában tanít, nekem meg csak egy nyomorult ecles felsőm van, könyörgök), tuti rám lesz kenve az egész, hogy én beszéltem a legkevessebbet angolul. lévén, hogy a gyerekek fele nem is értett angolul, én meg ezekhez magyarul beszéltem az esetek felében. plusz, ha magyarul szól hozzám egy gyerek, nem fogok angolul válaszolni.

egy szó mint száz, megint szophatom a faszt, mert végzem a munkám.

ülök a szobám közepén a földön, sötétedik, tárva-nyitva az ablakom, néha egy-két szellő felfrissíti a szobám levegőjét meggyújtottam pár gyertyát, szól a ,cigányzene, együtt énekelek vele, és rágyújtottam egy szál cigire.
nagyon durván jó, ajánlom mindenkinek:)

ellenállhatatlan vágy lett úrrá rajtam a blogírásra, ami nem tudom, hogy a maradék fél órámnak köszönhető, ami még alvásig hátravan (holnap dolgozom, koránkelek, stb.), a fáradtságnak, az amúgy rém üres és tartalom nélküli hétköznapoknak, a töménytelen mennyiségű elfogyasztott szex és new yorknak, avagy tomásnak (asszem, most leírhatom a nevét, úgysem érti), és hogy három napja barevný nátěr -t hallgatok, vagy ami még valószínűbb, ezek együttesének; szóval nem vagyok valami vidám hangulatban, na.
nem tudok kiigazodni magamon, ugyanolyan hülye picsa vagyok, mint a lányok a sorozatban.
egyrészről piszkosul hiányzik ez a cseh fiú, és kisebb hősnek tartom magam, amiért nagyvonalúan azt mondtam neki, hogy az 5éves kapcsolatát válassza helyettem. az akkor nagyon jól hangzott, de mostmár tényleg lehet, hogy mást mondanék.
másrészről, nem vagyok benne biztos, hogy nem csak egy újabb kitalált, és csupán az én fejemben létező személybe készülök beleesni, természetesen reménytelenül, mint mindig.
egy kis geci boszorkánynak tartom magam, mert fogalmam sincs, hogy nem a tiltott gyümölcs-e az, ami ennyire kell. hogy nem az-e a legjobb benne, hogy engem akar egy stabil kapcsolat helyett, hogy hiányzom neki, hogy egy kis szarkeverő vagyok. bár nehezen nézem ki magamból, de ismerem már magam ennyire: képes lennék rá, hogy csak ezért kiharcoljam magamnak a jogot tomásra. és akkor viszont rohadtul utálnám magam, hogy miattam ment tönkre ez a köztük jól működő dolog - ráadásul elveszítenék egy jó barátot.

minden racionális érv amellett szól, hogy hagyjam a francba, nem éri meg egy felelőtlen dologba belevágni, ráadásul ilyen áron. semmi értelme.
nincs közös nyelvünk, nekem sosincs időm, pénzem meg végképp, plusz sosem hittem a távkapcsolatban.
mégis, amikor vele beszélgetek, egy pillanatig sem érzem, hogy angolul beszélek, pedig utálok angolul beszélni.
letöltöttem a zenéjüket, és konkrétan 4napja ez az első nap, hogy nem valamelyik számukra alszom el. (vagy hogy egyátalán képes vagyok más zenét hallgatni, mint barevný nátěr - t)
hihetetlen, hogy mekkora picsa tudok lenni, ha akarok.
nemtudom, mit csináljak, csak érzem, hogy az lenne a helyes, ha ezt a hajót hagynám elúszni. végülis, ki vagyok én, hogy beleszóljak, mi történik velük. nekik van jövőjük, van közös nyelvük, van idejük egymásra, a lány nyilván nem egy akkora pöcs, mint én..
asszem hagyom magam sodródni az árral, ha fontos, hogy találkozzunk még, akkor úgyis fogunk.
ha nem, akkor meg legalább tudni fogom, hogy jól döntöttem.
akkor csak nyerhetek, igaz?

azt hittem, nem fog hiányozni, de hiányzik.