fél 10 lesz mindjárt, mint egy idióta, itt ülök 8óta marcsi gépénél (az enyémen nincs net) és várok.
isten tudja, miért, de még mindig.
hihetetlen, hogy mien naív vagyok, és elhiszem, hogy igenis történik majd valami.
de sosem történik. szép lassan felörlődöm a várakozásba.
nem hív az egyetem, szombattól nincs hol laknom, és még ő sem jön.

pedig már elkezdtem. egész jól ment ez az "új" dolog...végiggüriztem a nyarat, konkrétan 2 hetet tudtam nyaralni, a 1hét volt a leghosszabb idő, amikor láttam a családom, próbáltam elfeledkezni a tavalyi évről, meg hogy mekkora egy rakás szerencsétlenség vagyok.
egész jól ment, de ez az utolsó hét borzalmas.
beadtam a papírokat, elszántam magam az egyetemváltásra, és még mindig nem tudom, hogy szombaton haza költözzem, vagy vicáékhoz(felajánlotta, hogy lakhatom nála, amíg nem találok albit)...
de persze a legjobban az idegesít, hogy már megint gondolok valakire, mielőtt elalszom...olyan szép volt minden gondolkodás nélkül...mostis rá várok, de nem érkezik:/
pedig most megint enyém a gép.
2nap múlva vége a nyárnak...megint depressziós leszek.
hosszú évek óta az első nyaram, amikor nem vagyok valakivel...pedig most úgy érzem, lehetne...
francba, ez van, ha nagyon várok valamit...nem jön össze...

fenébe, erről ennyit, a sírhatnék kerülget..
lehet, hogy a hangulatomnak a coldplay sem tesz jót..márpedig most ez van.
fogalmazni sem tudok, de basszus, mikor tudtam.