le akarok írni valamit már egy ideje, de olyan nehezen találom a szavakat...

és akkor ezek az álmok. ezek milyen kis alattomosan befolyásolják a napodat.
van egy csomó visszatérő álmom. najó, nem csomó, számszerint 3 rendszeresen megjelenő motívumom van, amiktől évek óta nem tudok szabadulni.
az egyik a hányás. mikor álmomban rókázom, azt konkrétan érzem. a szagát, az ízét, a hasfájás, a mechanizmust, a répákat, mindent. rettenetes. ha hányósat álmodok, az tuti, hogy hányingerrel kelek, és egy fél napig nem szabadulok tőle.
a másik a foghullás. álmomban érzem, hogy mozog egy, vagy több fogam, és érzem, hogy már csak egy utolsó kis gyökérszálacska rögzíti az ínyemhez. ezeket aztán vagy folyamatosan pakolgatom vissza a nyelvemmel - mint, mikor tényleg hullanak a tejfogaid, és már lötyög, de még nem esett ki - , vagy konkrétan kihúzom, vagy kiesnek. még a vér ízét is érzem ilyenkor. ébredés után az első dolgom lecsekkolni a fogaimat, hogy ugye minden rendben, és megvannak.
aztán az örök favorit, a méhecskére sikítva kelés:) aki jól ismer, tudja, hogy rettegek a méhecskéktől, meg a zümmögő állatoktól. álmomban viszont hallom a hangjukat, zümmögnek a fülem körül, és mikor felriadok, még olyankor is hallani vélem, ezért általában sikítás is párosul az ébredéshez... nagyon remek a hangulatom olyankor egész nap...

éshát, ami nem nevezhető visszatérő motívumnak, a szereplők diverzitásának köszöhetően, mégis a legjobban rányomja a bélyegét a napomra: ha Valakivel álmodom.
mint, ahogy teszem ezt két napja. ami a legmocskosabb benne, hogy tökéletesen tudat alól jött a dolog, jó, rémesen jól néz ki az illető, és legalább ennyire jófej, mégis a "semmi esélyed" csapat oszlopos tagja...(és ha lenne is, barátnője van, és ezen már meg sem lepődünk, ugye)
tegnap még nem tudtam beazonosítani, hogy ki volt az illető az álmomban, amitől egész nap mosolyra állt a szám, ma viszont tökéletesen (noha az álomra, itself már nem is emlékszem).
így akárhogy is akartam, nem sikerült ellenállni az újonnan érkezett hormonfröccsnek, és le se tudtam venni róla a szemem egész végig.
remek.
utálom az ilyet, tudatosan sosem állítottam volna rá magam.
a legnagyobb gáz, h nincs Vele semmi gáz. túl normális, és túl jó a humora:) ijesztő.
sebaj, még holnap, aztán ennyi, csak elfelejtem valahogy.
túl intenzív volt ez így hirtelen, kicsit meg is vagyok zavarodva.
milyen szép az egyedülálló emberek élete:)

(ha nyálas véget szeretnék a fogalmazványnak, akkor bemásolnám a méltán elcsépelt, agyonidézett, ezáltal rendkívül közhelyessé vált hiperkarma klasszikust: "veled álmodni könnyebb, mint egyedül ébren, vagy valaki mással". de én nem akarok szentimenti befejezést most, ezért befejezem egy "bassza meg"-gel, és akkor sikeresen agyonvágom a választékos szavak által alkotott romántikus átmoszférát.)

hát bassza már meg.