minden, amit valaha tudni akartál a sűrített paradicsomról, de soha nem merted megkérdezni

egyébként még mindig az a jóképű pasi jár az eszemben, akit soha nem fogok többet látni...hiszen már murphy is megmondta, hogy minél jobban keresem, annál kevésbé fogom megtalálni.
pedig mindig őt várom, minden előadásra.
jaj, irtó csodálatos ember volt.

annyi jó dolog történik velem mostanában, és nincs, akivel megosszam az örömömet.
ez olyan szomorú. úgy szeretnék szerelmes lenni.




(szintén semmi köze a bejegyzéshez, de 4.6-os átlagnál járok, asszem hatodik óta nem volt ilyen jó átlagom:) szeretem, hogy az etr a karókat nem veszi figyelembe:P jó, csak 1van, 2lesz:) de másik 7tárgy csak 4essel meg 5össel kipipálva:) )

csak az van, hogy ma csupa-csupa jó dolog történt velem, és az ilyet meg kell örökíteni:)
hálát adok a Jóistennek, hogy ennyire figyel rám, és hozza az utamba ezt csupa jó dolgot.
nagyon köszönöm.

hoppá, de négyes lettem növénytanból:P (2.legjobb vizsgával ebben a félévben:P mármint a növénytanos vizsgák közül én írtam a 2. legjobbat o:) )
pedig 100%ig meg voltam győződve, hogy bizony megbuktam - már megint...de nem:)

hazafele volt szerencsém úgy utazni a buszon, hogy jobbhátsó legutolsó ülésben, mellettem szerelmespár, előttem szerelmespár.
tisztára, mint az aknakeresőben.

bárcsak minden nap ilyen fasza lenne.


még egy kérdés a végére:
mi a teendő akkor, ha valaki rettenetesen beleesett egy olyan emberbe, akiről semmit nem tud az égvilágon, és akivel valószínűleg soha többet nem fog találkozni az életben, pedig egyéb vágya nem is lenne?
a legszebb férfi, akit valaha láttam, kétszer már találkoztunk, és másodjára azt mondta, megjegyezte a mosolyomat. emlékezett rám. nekem meg több se kellett, fülig beleszerettem a pasasba, pedig semmi értelme, soha nem fogom újra látni.
rettenetesen jóképű, rettenetesen sármos, rettenetesen jófej, rettenetesen laza, rettenetesen kedves, úristen.



ui:
kötelező program a nyáron:
augusztus 14. 15:30 Open Stage színpad, Sziget Fesztivál - kellisaz koncert (ez lennénk mi)

Pótcselekvések (helyettesítő aktivitások):

Akkor figyelhetők meg, ha az állat nagymértékben motivált valamilyen cselekvésre, de azt nem tudja normálisan végrehajtani, illetve ha két erősen aktivált ellentétes motiváció (harc vs. menekülés) konfliktusba kerül. Pl. verekedő kakasok hirtelen csipegetni kezdenek a földön, mintha táplálkoznának, seregélyek tollászkodni kezdenek, sirályok fészekanyagot gyűjteni.
Dórik meg blogot írni....
 
Annyi dolgom lenne, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. A vizsgáimat csak tologatom, legalább két tárgyból buktam már meg csupán azért, hogy egy másikat abszolválni tudjak. Emellett dolgoznom is kell, intézem a szigetet, csinálom a ladies and gentlement...
a pénteki növénytanomat áttettem jövő csütörtökre-mivel a múlt heti állattant átpakoltam mára, ezért az eredetileg mai fizikát fel kell majd vennem 24-re, ami csak azért macerás, mert 23-án van a biológia története vizsgám, nembaj, arra úgysem akartam sokat tanulni- a baj csak az, hogy jövő csütörtökön van mikológia, amiből szintén emiatt írnom kell a nőnek, hogy nem tudok menni vizsgázni, mert ütköznek, és mitévő legyek.
vszeg 30-ára berak UVzni, és akkor majd agyalhatok, hogy a 3-i szervesre hogy fogok tanulni.
4-én meg kezdődik a ladies and gentlemen...

anya már teljesen ki van akadva, én nem különben, nem tudok mit csinálni.
nagyon durván túlvállaltam magam, nemtudom, mi lesz velem, de ilyenkor nagyon szeretnék elbújni valami lakatlan helyen, és a nyár végén előjönni. kicsit meg akarok szabadulni a felelősségtől, ami most rajtam van.
nagyon rosszul érzem magam. nem különösebben tesz jót az agorafóbiámnak az a szituáció, hogy nem tudok menekülni ebből a helyzetből - akárhogy próbálkozom is.
plusz az sem jó érzés, amikor érzed magadon, hogy effektíve a becsavarodás szélén állsz, szóval hogy oda kell figyelned, hogy ne kezdj el úgy viselkedni, mint egy őrült... (nagyon a szélén állok, legszívesebben hagynám elpattanni a húrt, csak lehet, hogy az emberek megijednének tőlem)

de egyelőre megoldom annyival a dolgot, hogy pótcselekszem.....

PS: arról nem is beszélve, hogy a hosszú hónapok vérrel és verítékkel leadott centijei fél pillanat alatt visszamásztak rám, lévén tipikus stresszevő vagyok, és mostanában hasfájásig zabálom magam, majd hajnalban lefekvéskor (=értsd, amikor végleg belealszom a papírokba), istentudja hány óra tanulás után már nincs energiám felüléseket csinálni....